Ez egy rövid bejegyzés lesz. Meglepetéssel olvastam Karácsony Gergely blogjában, hogy az Alkotmánybíróság legutóbbi döntését (részletek itt) győzelemként, sikerként interpretálta.
Bár ő kétségkívűl egy nagyon-nagyon fontos politikus, én meg egy kis szaros finggyáros vagyok, ráadásul sem az idealista szocialista, sem az alter köldöknéző kategóriába nem esem bele, de tisztelettel jelezném, hogy nagyon nem értek egyet.
Érdemes volt végighallgatni az AB szóvívőjének szóbeli téjékoztatását a döntésről. Egy befosott pici nyulacska (bocsánatot kérek a nyulaktól) önmosdató makogása volt. Semmi több. Nem győzte sokszor elismételni, hogy az AB-nak semmi tartalmi kifogása nem volt a hatályon kívűl helyezett passzusokkal kapcsolatban, azokat tartalmilag nem is vizsgálta (áááá, nem is, az nekik nem dolguk ugyanis....), és gyors nyelvcsapásokkal biztosította a Vezért és a Pártot arról, hogy ők csak úgy véletlenül..., és segítő szándékkal..., és semmiképpen sem tartalmilag...., és bocsánat, de ugye nem tehetnek róla....
Gyáva népnek nincs hazája, gyáva, beszari Alkotmánybíróságnak meg végkép semmi haszna nincs a magyar politikai rendszerben.
Aki ezt győzelemként, meg nagy fegyvertényként kezeli, az már annyira belejött a kettősbeszédbe és a sunnyogásba, hogy lassan elkezdte élvezni a segg ízét. Gratula!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.