Kiengedem a gőzt

Viktorka jött, a nép megszavazta, és ámokfutásba kezdett. Ez eddig még nem is katasztrófa, mert ilyen minden országban előfordulhat. A gond, hogy ezt immár másodjára tette meg, és a nép nem tanult semmit. Nem értette meg, hogy nem szabad protestből, dacból szavazni. Most lehetne keseregni azon, hogy elvesztettük több év nyugdíjalapját, tartósan gyenge lesz a forint, és hosszútávon növekednek az adóterhek (ja persze, mert a bankok majd nem hárítják át... ugye te is kaptál már levelet a bankodtól?)

A fentiekről ezer blogbejegyzés szól, nem akarok az ezeregyedik lenni. Inkább megkísérlem a pozitív gondolkodást és felvázolom, mi jó származik Orbán Viktor és a Fidesz országlásából.

1. "Nekünk Mohács kell" Ez a közismert sorocska Ady egyik versének címe. Érdekes, hogy magában a szövegben elő sem fordul többé. Nem is kell. Mindenki érti. Történelmi hagyatékunk, hogy igazán okos, összefogást és áldozatokat igénylő döntésekre csak akkor vagyunk hajlamosak, ha nagyon komolyra fordulnak a dolgok. Valójában ez az oka annak, hogy nem volt teljes a rendszerváltás, és hogy Kádár öröksége jelenti mind a mai napig a magyar belpolitika alapjait. Nem történt meg a szakítás a Kádár-rendszer langymeleg pisijével, és pontosan ugyanazok a reakciók mozgatják a mindenkori kormányokat, mint a nyolcvanas években. Az igazság az, hogy a nép zöme jól érezte magát a Kádár-rendszerben, és nem igazán óhajtott bármit is feladni. Így aztán mindig csak olyanok kerültek hatalomra, akik Kádár szellemi örökségét, az opportunizmust, a populizmust, és a rövidtávú gondolkodást gyakorolták. Most itt az alkalom, hogy mindez megváltozzon! Ehhez viszont valódi összeomlás kell. Államcsőd akár. Orbán történelmi szerepe, hogy ezt megadhatja nekünk, és ezzel egyben esélyt teremt az újrakezdéshez. A nagy történelmi lehetőséget 1990-ben elvesztegettük, most itt lesz újra. És ezt OV-nak köszönhetjük. Tudom, borzasztóan hangzik, de meggyőződésem, hogy Magyarország érdeke most az öszeomlás.

2. A másik gond a provincializmus. Vagyis a röghöz kötöttség mind fizikailag, mind szellemileg. A magyar ember jórészt gazdasági okokból nem képes az országon belül mozogni, noha az jelentősen csökkentené a struktúrális munkanélküliséget. Ezen jelenleg nem sokat lehet segíteni. Viszont a provincializmus másik forrása a magyarországi állapotokhoz, mentális beállítottsághoz való kötődés.  Ezt pedig a gyerekek a családban és az iskolarendszerben sajátítják el. Azzal, hogy Orbán kormánya tandíjat vezet be (ami megítélésem szerint szükséges, csak nem így a semmiből, öt perc alatt) éppen eléggé megdrágítja a felsőoktatást, hogy a színvonal figyelembevételével jobban megérje a középosztálynak külföldre küldeni a gyerekeit. Ők majd igencsak keresettek lesznek a munkaerőpiacon, és ha hazatérnek,új szemléletet hoznak magukkal. Lassú folyamat, de működhet. Csak az itthon maradottak (értsd magyarországi diplomával) meg ne fojtsák őket, ahogy az lenni szokott. Midnesetre örömhírként értelmezem, hogy egyre több szülő érdeklődik a gyermekére köthető külföldre szóló biztosításról  az egyik alkusz szerint. Remélem Orbán tényleg nem viszakozik.

Ha a sorsunk jobbra fordulásához összeomlás kell, és ennek eszköze OV, hát akkor legyen. Csak el ne szalasszuk ezt a lehetőséget is! Végül Ady fájdalmasan időszerű verse:

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.