Ennek a bejegyzésnek ez az apropója. Obama, a legutóbbi iskolai mészárlás még friss emlékét felhasználva, most egy olyan javaslatot dolgoztatott ki Biden alelnökkel, ami korlátozná a legálisan tartható fegyverek körét, megtiltva az amerikai kategorizálás szerinti "assault rifle" (a törvényben ez kb. a félautomata, pisztolynál lényegesen nagyobb fegyvereket jelenti, vagy amire éppen rásütik) fegyverek és a 10 lövedéknél nagyobb kapacitású tárak birtoklását. Ezzel egy 1994-ben tíz év időtartamra hozott már érvényét vesztett törvényt hívna újból életre.

Természetesen rögtön kialakultak a szokásos törésvonalak. A demokrata szavazók zöme, akik egyébként is inkább hajlamosak az állami korlátozásokban látni a megoldást majd mindenre, támogatják a javaslatot, míg a republikánosok, a libertarnisták, és a befolyásos NRA (kb. Nemzeti Fegyvertartók Szövetsége) élesen kikelnek ellene. Támadja a döntést az Anonymous is, bár ez utóbbiról nehéz eldönteni, hogy több-e kis izolált csoportok összességénél, ahol csak a megjelenés hasonló, de közös álláspont a megosztottság miatt nem is nagyon létezhet (politikai franchise...).

Nekünk Európából (és különösen Magyarországról) egyértelműnek tünhet a helyzet, hiszen a civilek immár legalább 100 éve le vannak fegyverezve. Itt valószínűleg éppen egy fegyvertartást liberalizáló rendelet keltene megrökönyödést, mivel a magyar állampolgár - annak ellenére, hogy nap mint nap szembesül azzal, hogy ez nem igaz - továbbra is szentül hiszi, hogy az állam alapvetően jótékony, és őt majd személyszerint megvédi.

Vajon miért olyan fontos ez a fegyverviselés az amerikaiaknak?

Bűnözés Rengeteg érv szokott elhangzani, elsősorban kriminalisztikai statisztikák alapján, amelyekből általában csak azért nem a fegyvertartást liberalizálók kerülnek ki győztesként, mert a korlátozáspártiak vagy máraz  az első ellenérveknél hisztériázni kezdenek, vagy mert végső soron úgyis a korlátozáspárti állam mondja ki a végső szót.  Ugyanis tisztán statisztikai alapon a fegyvertartás korlátozása éppenannyira hatástalan eszköz a közbiztonság növelésére, mint a halálbüntetés, vagy a drogok tilalma. Sőt, utóbbi éppenséggel inkább növelte a bűnözést és a halálos áldozatok számát világszerte. Ami a fegyverek és az életelleni bűncselekmények közötti összefüggést illeti, hát elég mondjuk Kanadára tekinteni. Kanadában az egy főre jutó fegyverek száma rendkívül magas, fegyvertartási szabályai a USA államai között középmezőnybe helyeznék, és mégis, Kanada közbiztonsága legendásan jobb mint az USA átlaga, és még a nagyvárosaiban is sokkal jobb, mint a szigorú fegyvertartási szabályairól, sőt tilalmáról híres New York-ban vagy Washington D.C.-ben. Hát ez vajon hogyan lehetséges? Nyílvánvalóan van rengeteg oka, de ezek közül nyugodtan kihúzhatjuk a fegyvertartást. Sőt, vannak olyan kutatók is, például Gery Kleck, akik azt találták, hogy azok az áldozatok akik fegyverrel, vagy éppen anélkül, ellenálltak a támadóiknak általában a végén jobban jöttek ki az egészből, mint az együttműködőek vagy a passzívak. Persze vannak érvek pro és kontra bőségesen, azonban azt még a legelvakultabbaknak is be kell látniuk, hogy az állami szabályok úgyis csak a törvénytisztelő civileket fogják korlátozni, a bűnözőket nem, sőt, az erőviszonyokat éppen utóbbiak javára tolják el. Ha a bűnöző sejtheti, hogy van az áldozatánál önvédelmi fegyver, amit az tud és hajlandó is használni, akkor ő maga is kénytelen lőfegyvert beszerezni, ami azért sok pénzbe és időbe kerül, még neki is (mivel legális fegyvert bolond lenne használni, az illegális fegyvert meg csak a krimikben lehet minden utcasarkon beszerezni 20 dollárért). Ha viszont tudja, hogy a potenciális áldozat fegyvertelen, akko rmegteszi egy kés is. Azt pedig akárhonnan szerezhet, még a száz forintos boltból is... Ráadásul a lőfegyver nagy erénye, hogy a testi különbségeket is jelentéktelenné teszi. Egy pisztollyal még egy gyenge, 150 centi magas, 40 kiló súlyú nő is meg tudja védeni magát egy 2 méter magas, 140 kilós támadóval szemben. Próbáld meg ugyanezt gázspray-vel! Pontosan az állampolgárok lefegyverzése teremt lehetőséget az ámokfutók számára is, akik végül úgyis fegyverhez jutnak, legfeljebb, ha lőfegyvert nem is szerezhetnek, akkor baseballütőt vagy szamurájkardot ragadnak. A lényeg ugyanis a relatív erőfölényen van, nem az eszköz képességein. Az Egyesült Államokban eddig történt tömeges mészárlások, lövöldözések egyébként pontosan fegyvermentes övezetekeben (bevásárlóközpont, iskola, mozi) történtek, ahol a támadó biztos lehetett abban, hogy áldozatai nem tudnak majd ellenállni neki.  

Az állam és az egyén viszonya Na, itt van a kutya elásva. Erről szól valójában az egész fegyvertartási vita. Az állami vezetők nem hülyék. Pontosan tudják amit fentebb leírtam, azaz, hogy kriminalisztikai érvek nem szólnak a fegyvertartás ellen. A valódi ok az, hogy az állam, bármennyire hiszik ezt sokan, nem jóságos Róbert bácsi, aki levest osztogat a rászorulóknak. (Egyébként a valódi Róbert bácsiról is kiderült végül, hogy szélhámos...). Egyszer majd írok az állam eredetéről is egy bejegyzést annak a 2-3 embernek, aki idetéved, most elégedjünk meg azzal, hogy az állam, bármennyire is szelíd arcát mutatja felénk, eredetileg alapvetően arra szolgált, hogy a többségtől a többletet egy szűk elit számára elhajtsa (nem, nem vagyok marxista, türelem, mondom, lesz poszt erről is). A 18. századra megjelent egy filozófiai irányzat (Felvilágosodás), ami az állam és az egyén kapcsolatát kölcsönös, ellenőrízhető, és - ez nagyon fontos!!! - számonkérhető formába kívánta önteni. Ez a Társadalmi Szerződés elmélete. Az amerikai alapító atyák minden gyarlóságuk (pl. rabszolgatartás, rossz szájhiegénia, kóros párbajozási vágy, vagy zabigyerekek a kis fekete szobalánytól) ellenére igen művelt és eszes emberek voltak. Pontosan tudták, hogy mit kell az USA Alkotmányába beleírni, ahhoz, hogy az állam ne tudja maga alá gyűrni polgárait. A legfontosabb biztosíték az elnök nép általi választása, vagy a Kongresszus léte. További védelmet nyújt a Legfelsőbb Bíróság, ami szükség esetén gátat vethet az elnök hatalmi tébolyának, ha esetleg egyeduralomra törne. De végső soron, amikor már minden gátat lebénít a zsarnokságra törő erők keze, nem marad más garanciája a szabadságnak, mint maguk az emberek. Na, ezért esszenciális az USA Alkotmányának második kiegészítése, ami garantálja a jogot a polgárok fegyverviselésére. Az USA alapító nemzedéke rájött, hogy végsősoron az államnak igenis tartania kell az állampolgáraitól. Nekünk, európaiaknak, ahol a legtöbb állam inkább fokozatosan vált emberarcúvá, ahol legfeljebb egy külföldi hatalom ellenében kellett fellépni (1848), és nem kellett véres, évtizedes szabadságharcban küzdeni a saját, legitim kormányunk ellen (mert a hét lázadó amerikai állam pontosan ezt tette) ez érthetetlen érvelésnek tűnik. Pedig a történelem sok leckét ad arról, hogy éppen kik voltak azok, akik a leginkább korlátozták saját állampolgáraik fegyverviselési jogát: Hitler, Sztálin, Rákosi, Kádár. Volt okuk félni...

Gondolkodjunk kicsit! Mi lesz akkor, ha valaki mondjuk kedve szerint átírja az alkotmányt, és beleírja, hogy joga van a szűzlányok első éjszakájához (volt már ilyen...)? Mi lesz akkor, ha valaki bevezet egy törvényt, hogy minden állampolgár köteles vagyona felét az államnak befizetni? Mi lesz akkor, ha mondjuk az állam mindenkihez lehallgató készüléket akar beszerelni? Tudom, ezek extrém esetek, de nem olyan elkézelhetetlen, hogy évek, évtizedek alatt egy állam eljut erre a pontra. Ami eleinte elképzelhetetlen, pár év múlva már egész közelinek tűnhet. Nos, végül is, kihez fordulhatsz majd , ha valaki hatalomvágya veszélybe sodorja az normális élethez való jogodat? A rendőrséghez akarsz fordulni? Hiszen az az állam keze! Vagy bírósághoz? Hiszem az is az állam!Pontosan így gondolkodtak az alapító atyák is. Végső soron a szabadságunk őrei mi vagyunk, azok a kis közösségek, amelyek ilyen esetben előveszik a szekrényből a puskát, bedeszkázzák az ablakot, ajtót és ellenállnak (ők az a bizonyos milícia a 2. kiegészítésben, nem az államot védik, hanem a szabadságot, akár az állammal szemben is). Persze ehhez megfelelő emberekre van szükség, ahogyan ezt pontosan látták azok is, akik a második kiegészítést megszövegezték. Hogy a mai amerikaiak ilyenek-e, nem tudom, hogy mi magyarok ilyenek tudnánk-e lenni szintén nem tudom. De vigasztalna a tudat, ha azért ott lehetne az a puska a szekrényben, ha mégis akadna még olyan ember, aki a megfelelő pillanatban tud nemet mondani. Na, ettől fél valójában Obama, és ettől fél minden magyar vezető Rákositól, Kádáron át, Orbán Viktorral bezárólag.